Az énekes madarak a legnépesebb madárcsoportot alkotják és a legnagyobb mértékben vesznek részt a rovarkártevők biológiai szabályozásában.

Életmód, jelentőség: az énekes madarak számos csoportja jellegzetes rovarevő, pl. a billegetők, a légykapók, a füzikék, a fecskék, a molnárfecskék, de kizárólag rovarokat fogyasztanak a sarlósfecskék is. Más fajok azonban a rovarok és egyéb apró gerinctelenek mellett növényi táplálékot is fogyasztanak, esetleg növényevők, magvakat gyűjtenek, lecsipkedik a rügyeket vagy a különböző terméseket. A madarak, még a növényevő fajok is, főleg a fészkelés és a fiókák táplálása idején fogdossák igen intenzíven a rovarokat. Pl. a kistermetű füzike, amely 6 fiókát nevel fészkében, 15 nap alatt 1-1,5 kg különböző rovart fog meg. Bizonyos énekes madarak egy adott rovarfajra szakosodtak, pl. a szürke légykapó (Muscicapa striata) repülés közben szinte kizárólag apró legyeket kap el. Ugyanakkor a kormos légykapó (Muscicapa = Ficedula hypoleuca) vagy a széncinege (Parus major) fiókái etetéséhez főleg kisebb hernyókat gyűjt. A sárgarigó (Oriolus oríolus) a csupasz hernyókat részesíti előnyben, míg a kakukk (Cuculus canorus) hosszú szőrű hernyókat fogyaszt. A pintyek (Fringilla) a rovartáplálék kínálatából elsősorban a bogarakat választják. A magevő énekes madarak, pl. a kenderike, a tengelic (Carduelis carduelis), a zöldike (Carduelis = Chloris chloris) ugyanakkor a növényi táplálékot részesítik előnyben és rovarokat csak a fiókanevelés kezdeti időszakában fogdosnak és hamarosan áttérnek a növényi táplálékra. Sok énekes madár az év folyamán rugalmasan alkalmazkodik a változó táplálékkínálathoz. Pl. a jól ismert seregély az első tavaszi fészkelés idején kizárólag állati eredetű táplálékot fogyaszt, főleg rovarokat, míg később, nyáron áttér a növényi táplálékra: gyümölcsökre vagy különböző magvakra.

Védelem és támogatás: a gyümölcsöskertek önmagukban kis agrárbiocönózisok és viszonylag kevés madárfaj telepedik meg ott, amelyek rendszerint az erdők szélén, parkokban vagy cserjésekben fészkelnek. Az erdők közelébe telepített gyümölcsösöket azonban gyakran sok erdei madárfaj is felkeresi, amely itt keresi a táplálékát. Ezért a hasznos rovarevő madarak védelme szempontjából alapvetően fontos a tájban mozaikosan található zöld területeken megbúvó fészkelőhelyek megóvása, pl. a különböző kis ligetek, bokros mezsgyék, sűrű cserjés széltörők. De ennek is megvannak a szabályai; a kis énekes madarak számára főleg az emeletesen kialakított, sűrűn összefonódott ágú cserjések alkalmasak. Segíthet a madarak elterjedésében a kis madárházikók kifüggesztése, amelyek fészkelőhelyként szolgálhatnak a hasznos madaraknak.

Ezt a tevékenységet azonban csak szakmailag felkészülten, a jelentős madárfajokkal kapcsolatos bionómiai és ökológiai ismeretek birtokában van értelme végezni. A madárházikó nagysága és alakja attól függ, hogy milyen madárfaj számára készült. Nyilván nem helyezünk ki a gyümölcsösökbe 45-50 mm-es nyílású nagyobb házikókat, amelyekben a seregélyek telepednének meg. Az elfoglalt házikókat időnként meg kell tisztítani a korábbi fészekanyagtól. Nem minden rovarevő madár vonul el télen a kedvezőbb éghajlatú térségekbe, ezért a tél a nagy megpróbáltatások időszaka számukra. Főleg a fagyott felső talajrétegek, a jég és a vastag hótakaró akadályozza meg a madarakat abban, hogy a természetben megtalálják a szükséges táplálékot, ezért tömegesen elpusztulnak. Ezért van szükség a madarak téli etetésére. A legjobb téli eledel a rovarevő madarak számára is a szétzúzott olajos magvak, pl. a napraforgómag és a kendermag vagy a lenmag, a mák, a birka- és a marhafaggyú. Igen kedvezőtlenül befolyásolja a hasznos madarak állományát a meggondolatlanul, széles körben és túlzott mértékben alkalmazott szélesspektrumú kémiai növényvédőszerek alkalmazása, amelyek a kártevők mellett közvetlenül vagy közvetve pusztítják és kiszorítják a madarakat a tájból. Ha esetleg a madarak nem is mérgeződnek meg, a vegyi készítmények elpusztítják táplálékukat - a sok rovarfajt, amelyek a termesztett növényi kultúrákban nem is okoznak kárt, s emiatt a rovarevő madarak fészkelő helyeik környékén éheznek. Mi több, a ragadozókhoz hasonlóan a vegyszermaradványok hosszú távon a madarakra is lappangva hathatnak, befolyásolhatják állományukat és életképességüket, azt, hogy mennyi tojást raknak és milyen a kikelt fiókák túlélési esélye. Hasznos madárfajaink védelme kapcsán is érvényes az az elv, hogy a vegyi biocidkészítményeket csak indokolt esetben, helyileg, a kártevők előfordulásának gócában szabad bevetni és kiterjedten nem szabad alkalmazni szélesspektrumú rovarölő szereket.