Ő a levéltetvek hártyásszárnyú élősködői. Az imágók apró, többnyire sötét színű és csak néhány mm nagyságú hártyásszárnyúak, amelyek tulajdonképpen aprócska fürkészdarazsak.

Életmód: a nőstény fiatal fejlődési stádiumú levéltetvekbe rakja petéit. A lárvák a gazdaállat testének anyagaival táplálkoznak. Az utolsó lárvastádium elpusztítja a levéltetűt, majd a belsejében beszövi magát és az alaphoz tapasztja a tetemet. A lárva a levéltetűben kialakított szövedékben bábozódik. A fertőzött levéltetveknek, testükben a bebábozódott levéltetvésző fürkésszél jellegzetesen felfúvódott külsejük van, többnyire sárgásak vagy világos barnák, kivételesen feketék. A levéltetű-kolóniá-ban ezek a levéltetvek jól megkülönböztethetőek. A kifejlett fürkész a fertőzött levéltetűt a test hátoldalán kialakított kerek röpnyíláson át hagyja el. A nyílás pereme szabályosan sima és gyakran a kis fedője is épen marad. A levéltetvésző fürkész fejlődése kb. 2 hétig tart. A nőstény a fürkész fajától és a környezeti feltételektől függően több tucat vagy több száz petét rak. Az élősködővel fertőzött levéltetű rendszerint nem szaporodik, mert a parazita még kifejlődése előtt elpusztítja. Ritkábban a fertőzött levéltetű eléri a kifejlett állapotot és néhány nimfát rak. A levéltetvésző fürkészek különböző levéltetű csoportokra specializálódtak, de többnyire egy levéltetvésző fürkészfaj több levéltetű fajon is élősködik. A levéltetvekben rejtőző levéltetvésző fürkészlárvákon is számos hártyásszárnyú - ún. hiperparazita - élősködhet. Ilyenkor a levéltetűmúmiák hátoldalán kialakított röpnyílások pereme jellegzetesen szabálytalan.

Jelentőség: a levéltetvésző fürkészek a természetes ellenségek rendszerének részeként közreműködnek a károsító levéltetvek természetes szabályozásában. A mi természeti viszonyaink között azonban csak a nagyobb levéltetűkolóniák kialakulása és az ezt követő kártétel után szaporodnak fel számottevő mértékben. A legjelentősebb levéltetvésző fürkészfajok közül az Ephedrus plagiator, az E. persicae és a Praon volucre említhető. Nálunk kb. 20 levéltetvésző fürkészfaj él. Az Aphelinus mali (Aphelinidae) tetűrontó fémfürkészt a vértetü elleni biológiai védekezés céljából hozták be és sikeresen meghonosodott.

Védelem: az egyes levéltetvésző fürkészfajok általában bizonyos levéltetűfajok együttesén élősködnek, ezért az agrárökoszisztémákon kívül a szabad természetben is előfordulnak. Az agrárökoszisztémák és a természetes ökoszisztémák biológiai sokfélesége ezért segíti a levéltetvésző fürkészek elterjedését. Az esetleges kémiai peszticides beavatkozással szemben a levéltetvésző fürkészeknek az a fejlődési alakja a legellenállóbb, amely a mumifikálódott levéltetvekben elhelyezkedő, szövedékbe ágyazott bábban tartózkodik.

Leírás: a parazitoid Trichogrammatidae család képviselői a legkisebb ismert rovarok. Az imágók hossza 0,3-0,9 mm között változik. A szárnyak fesztávolsága nem haladja meg az 1 mm-t sem. Az imágóknak 2 pár jól fejlett szárnyuk van. A fertőzött peték néhány nappal az imágók kikelése előtt megfeketednek, így többnyire jól megkülönböztethetők a lepkék és egyéb gazdaállatok világos színű, nem fertőzött petéitől.

Életmód: a Trichogramma nem képviselői a lepkék, bogarak, a kétszár-nyú, a recésszárnyú és egyéb rovarrendek petéibe rakják saját petéiket. Annak ellenére, hogy a legtöbb faj számos gazdaállaton képes élősködni és kifejlődni, az egyes fajok és biotipusok általában hajlamosak a gazdaállatok egy szűk csoportját előnyben részesíteni. így ismeretesek olyan parazitoidtörzsek, amelyek elsősorban a sodrómolyok, a fényilon-cák, a bagolylepkék stb. petéin élősködnek.

Jelentőség: a természetes ökoszisztémákban ez a parazitoid csoport bizonyos lepkefajok petéinek akár több mint 90 %-át is képes megfertőzni. A kíméletesebben, ökológiai módszerekkel kezelt szőlészetekben is leírtak olyan helyzeteket, amikor a Trichogramma a tarka szőlőmoly (Lobesia botrana) és a nyerges szőlőmoly (Eupoecilia ambiguella) első nemzedékének petéit több mint 90 %-ban megfertőzte. Bizonyos fajokat, pl. a Trichogramma evanescens-1, a T. brassicae-l és T. pintoi-1 mesterségesen tenyésztik és a biológiai növényvédelemben alkalmazzák a kártevő lepkék ellen.

Védelem: a Trichogramma nem élősködői rendkívül érzékenyek a nem-szelektív peszticidekkel szemben. A rovar- és a gombaölő szerek nagy többsége, valamint bizonyos herbicidek elpusztítják az imágókat. A leginkább ellenállók a bábok, esetleg a gazdaállatban levő peték és lárvák, amelyek a gazdaállat petéjének belsejében védve vannak a peszticidek közvetlen hatása ellen. E paraziták védelme érdekében nagyon fontos, hogy a gyümölcsösökben és a szőlőkben kiiktassák a nemszelektív peszticidek alkalmazását és ezekben az agrárökoszisztémákban fajgazdag vegetációjú zöld területeket alakítsanak ki, amelyek a Trichogramma imágóknak a szükséges nektárt biztosítják.