Leírás: kis- és közepes termetű emlősök, a kis fajok külsőleg az egerekre emlékeztetnek. A fogazatukat azonban nagy számú apró, tűhegyes fogak alkotják, a fejük elnyúlt, keskeny, mozgékony pofácskában végződik, szemük igen kicsi. Tájainkon 10 rovarevő faj él, legismertebb képviselőik a vakond, a cickány, a közönséges vlzicickány (Neomys fodiens) és a fehérfogú cickányok (Crocidurinae).

Életmód: a rovarevők többnyire a szárazföldön élnek. Valamennyien jó úszók, a vízicickány merülni is képes. Főleg rovarokkal és egyéb gerinctelenekkel - férgekkel, csigákkal, pókokkal -, sőt olykor apró gerincesekkel is táplálkoznak. Növényi táplálékot csak kivételesen fogyasztanak, pl. a sünök, amelyek azonban sohasem cipelnek gyümölcsöt a háti tüskéikre felszúrva. Testméretükhöz viszonyítva a rovarevők meglepően nagy mennyiségű állati eredetű élelmet fogyasztanak, a vízi cickányok naponta akkora mennyiséget vesznek magukhoz, mint amekkora a testtömegük. A vakond és a sün tápanyagígénye kisebb. Egész évben aktívak, csak a sün alszik téli álmot és a felhalmozott zsírkészleteit emészti. Sok kistestű faj földalatti üregeket váj magának vagy más kis emlősfajok üregeiben tartózkodik. Szabadon élő emlősfajaink többségéhez hasonlóan a rovarevők is tavasszal és nyáron szaporodnak. A kisebb rovarevő fajok élettartama legfeljebb 1,5 év és csak egy telet élnek át. A sün 8-10 évig elél.

Jelentőség: a rovarevők hasznosak, mert kitartóan irtják a rovarokat és így rengeteg, a földön vagy a talajban élő kártevőt megsemmisítenek.

Védelem és támogatás: az egerekre emlékeztető rovarevőket nem irtjuk a külsejük miatt és inkább arra törekedünk, hogy megóvjuk természetes életterüket, ahol elrejtőzhetnek, elegendő táplálékot találnak és felnevelik kicsinyeiket.